Két héttel karácsony előtt az őrület már költői magasságokba tud emelkedni, főleg ha az ajándékvásárlásról van szó. Ebben a posztban a tavaly nagy sikert aratott (ezúton is köszönöm nektek) cikksorozatot folytatva mutatok be négy quadkoptert, melyek mindegyike remek ajándék lehet a család arra fogékony tagjainak és egyben belépő egy jó hobbi (vagy hivatás) előszobájába. A korábbi posztokat a témában itt, itt és itt találjátok (klikk az ittre!)

Az már most egyértelmű, hogy óriásit változott a piac és megjelentek olyan frissítések, fejlesztések, melyek tavaly még nem is léteztek vagy technikailag vagy ár/érték arányban még messze voltak az ideálistól. Három, egymással összefüggő fejlesztés az, ami nagyon jellemző:

1. Valódi full HD vagy HD ready kamerák: tavaly még csak olyan drónt lehetett kapni, melynek gyári kamerája fotó esetén rögzített 1280x720-as felbontásban, ami maximum HD ready, videót viszont szigorúan 640x480-as VGA felbontásban tudtak rögzíteni. Ehhez a képest ma már több olyan gyári kamerát találhatunk a dobozokban, melyek 1280x720 @ 60 fps vagy 1920x1080 @ 30 fps rögzítésére is képesek.

2. Rezgéscsillapítás: a játék kategóriájú kopterek hasára közvetlenül kerültek rögzítésre a kamerák, ami miatt a kép gyakran folyt el, zselésedett, és az amúgy sem túl jó minőségű felvétel még rosszabb lett a rotorok keltette rezgések miatt. Ez elsősorban azért van, mert az olcsó kamerákba rossz lencséket, kicsi CMOS szenzorokat és rolling shuttert szerelnek. De ilyen feltételek mellett is van lehetőség az elmosódást ellensúlyozni azzal, ha a kamerát valamilyen rezgéselnyelő dologgal rögzítjük a drónhoz: megjelentek az eddig csak nagy drónokon megtalálható gumigömbök, amik remekül teszik a dolgukat sokkal jobb képminőséget eredményezve.

3. A jobb kamerák és jobb felfüggesztések mellett egyre több drónba kerül wifi modul, ami vagy telefonra vagy a drónohz adott kis képernyőre is már lesugározza a jelet, gyakorlatilag FPV repülést téve lehetővé. Ez a fícsör már korábban is elérhető volt, de nem volt jellemző.

A négy tesztelt gép a WLtoys V686G, a HUAJUN W609-7, a Syma X5SW Explorers 2 és a Yizhan Tarantula X6 volt.

Először jöjjön a nagyágyú, a hexakopter, a Huajun W609-7, ami impozáns méretével (55 cm), 6 rotorjával és extra szolgáltatásaival emelkedik ki szó szerint a mezőnyből. Már a doboza is ígéretes, melynek kibontása után először a masszív gép, másodszor pedig a kategóriára jellemzőnél lényegesen igényesebb távirányító tűnik fel. A leírásából kiderül, hogy a gépet elsősorban kinti használatra tervezték, amit érdemes azért fenntartásokkal kezelni, mert a motorerő változatlanul kevés még arra, hogy komolyabb széllökések után ne kelljen drónvadász körútra indulni a szomszéd kertek alatt.

Az  aranyszörny

A gépen van egy barométert (!), mely GPS nélkül segíti a pilótát a lebegésben: A távon megnyomott gomb hatására a gép valóban tartja a magasságát. A másik, "nagyokra" jellemző  funkció az RTH (Return to home) gomb, aminek megnyomására a gép elindul felénk. Ezzel nem árt vigyázni, mert a gép az egyenes utat választja és, ha valamilyen tereptárgy kerül az útjába, akkor már mehetünk is az Ebayre pótalkatrészeket nézni.

A kamera egyértelműen igényesebb kivitelű, mint az átlag ebben a szegmensben, ráadásul ehhez kapunk rezgés csillapított felfüggesztést is, ami tovább javítja a képminőséget. Jár egy monitor is, melyet felszerelés után a távval kell összekötni, abból kapja a delejt. A vevője analóg, élvezhető képminőséggel, de persze a mini méretű szenzor miatt kevésbé jó fényviszonyok között már hajlamos a beégésre vagy a sötétedésre. A monitor ráadásul kapott egy microSD kártya foglalatot is, mellyel a monitor képét rögzíthetjük, de magába a kamerába is tehetünk egyet. A monitor egész okos kis szerkezet, saját menüvel, beállítási lehetőségekkel, fotó és videó rögzítési opciókkal. A géphez alapból adnak egy 4 gigás microSD kártyát, egy microSD kártyaolvasót, pótrotorokat, hálózati töltőt, mellyel kb 3 óra alatt töltődik fel a 7,4 voltos, 1500 mah-es akksi. 

A kamera

A leszállótalpak egyértelműen masszív darabok, de ez az egész gépről elmondható, abszolút olyan érzésre, hogy van benne anyag. A gép kezelése nagyon egyszerű, ráadásul van ON/OFF gomb, tehát az akksi csatlakoztatásával már nem kezd el teljes fényárban pompázni és csipogni veszettül. A gép felett az irányítást bekapcsolás után a bal oldali kar koppig feltolásával és lehúzásával lehet átvenni, mely után már röpképes a technika. Felszállás után rögtön érezzük a hexa előnyeit, nagyon stabil, nagyon kezes a gép, és bár méretei miatt elsősorban nagyobb terekben vagy szélcsendes időben kint használható, bent is jó szórakozás és nincs az az érzés, hogy mindjárt fazonra nyírja a karácsonyfát. Rotorvédő keretet nem kapunk, pótrotorokat, csavarhúzót és egy rakás csavart viszont igen. Az akksi rendesen teszi a dolgát, ügyesen 10 percet is ki tudunk hozni belőle. Pótakksi vásárlása ajánlott, de ne hajtsuk túl a motorokat, két felszállás után hagyjuk kicsit pihenni.

Holnap folytatjuk a Tarantulával!

Talpak

A táv és a monitor

Egyben a szett

 A kamera felszerelve